Monday, March 05, 2007

Amikor két osztrák rendőr ül veled szemben a hotel haljában, oldaladon a rokon akinek elég sok pénzét nyúlta le valaki a szobánkból, és a rendrőr teljesen tökéletlen angolsággal azt mondja:

- Tehát a pénz ami megmaradt, és megszámolták. Az most is annyi mint amennyi volt mielőtt elloptak belőle?
- Igen.
- Hát ez egy bonyolult eset.

Nos, akkor valoszínűleg teis azt érzed majd: a nyomozás nem biztos hogy a megfelelő irányba halad.

Hölgyek kérem ne olvassák a következő részt.

Hans, hogy anyádat tennéd teherbe. Nem fér a vörös, kövér, snitzel-evő fejedbe hogy van egy szoba amit zárunk, van egy takarítónő aki ott járt, és hiányzik pénz? A fejed nem csak azért van hogy nudlit nyomjál bele vagy hogy olézz vele zöld hózentrógerben miközben a haverjaid a drei schöne madchent éneklik, a rubeleink száma ugyanolyan érdektelen mint az, melyik nap vettünk síbérletet. Ja és ha mégegyszer megkérdezed biztos vagyok-e valamiben, a térdeid közé fogok sícipőzni.

Istenem.. és mi ezekkel csináltunk monarchiát.

Vannak velünk kis gyerekek, gondoltuk leadjuk őket az oviba pár órára, amúgy is a könyökükön jön ki már a síelés. Van ám óvoda.. itt ne lenne? Hóhó... csak 1 kis baj van. Osztrák ezis... kb 40 négyzetméteren van két faházikó, egy IKEAs fröccsentett műanyagos - gyerekelvesztős sarok, pár páratlan játék: 1 kesztű, 1kerekű kisautó, megnevezhetetlen, leírhatatlan játék, meg hasonlók. A szobában volt még két unott 30 körüli nőnemű, és vagy 15 gyerek akik katonás sorban áltak a kirakatként szolgáló üvegfal előtt és miközben verték az üveget morcos kis ökleikkel, kórusban ordították, hogy: MAMA, Mama...

Vannak meglepetések a világon, de hogy a kölykök a síelést választották... az nem tartozik ebbe a csoportba.

Hogy jót is mondjak mindenkinek aki nem tudott elmenni még síelni:
Sok a hó és nagyon jó is, 187 ágra süt a nap, pólóban eszünk és jódlizunk, egy rekesz Vilmos figyel az ágyam álatt, és jelenleg a legnagyobb gondom: májkrémes vagy szalámis szenyát egyek :)

Üdv!