A hölgyekről...


Nem jó ez így gyerekek, nem tettszik, nem egyszerű, érthetetlen.

Ha egy úri hölgy azt mondja: Nem. - az azt jelenti hogy: Igen.
Ha azt mondja: Talán. - az azt jelenti hogy: Nem.
Ha azt mondja: Igen. - akkor nem úrhölgy.

Istenem, de nehéz veletek. :)

Egy férfi simán megmondja mi nyomja a lelkét, nem teketóriázik.
"Éhes vagyok." - azt jelenti: Éhes vagyok.
"Nem tudom." - azt jelenti: Nem tudom.
"Megyek csinálok valami hasznosat" - ergo: Mentem kocsit mosni.
"Igazad van drágám." - azt jelenti: Fogalmam sincs.
"Nagyon jól áll." - annyit tesz: Indulhatunk végre?

Jómagam is a FALRA TUDOK MÁSZNI, attól amikor a kételyek legmélyebb bugyraiba mártogat valami nőszemély, arcán szelídség ül, belül pedig a kajánság tombol. Mire gondol? Mit akar? Mivan? MIVAN? Mit csináltam miért? Mit kellene tenni? Meg-ő-rü-lök.

Egészen addig nagy a szánk amikor egyszer egy nő el nem kezdi mondani mire is gondol. (Most nem a hajra és körömre gondolok), hanem mondjuk randizol 1 lánnyal, aki azt mondja:
"Helyes vagy, vigyél el vacsorázni".
Nos, ebben a pillanatban mi fiúk érezzük hogy valami nem jó, és már kapjuk is a nyúlcipőt, pedig szerencsétlen pára csak megtette amire évezredek óta kérjük a nőket.
A szomorú (najó annyira azért nem) tény az hogy nekünk férfiaknak kell ez a fajta szivatás. Nyavajgunk hogy "Miért nem tudod azt mondani amire gondolsz" meg hasonlók.

Nem lehet ezektől a nőktől rendesen élni... nem lehet nyugodtan élni, nem lehet szépen elvegetálgatni és egyszerű férfias rítusok nyomán éldegélni, mint a hasvakarás vagy ejszakai NBA mérkőzések nézése. Nincs nekünk nyugalmunk amíg élnek ezek a nők akik tudják hogy kell nálunk betenni a kaput.

Lányok: ne hallgassatok ránk. így imádunk titeket :)